Láthatóvá tett képzelet - Cakó Ferenc kiállítása
Különleges kiállítás nyílt a Pannonia Reformata Múzeumban: a tárlat Cakó Ferenc több mint öt évtizedes pályájából nyújt átfogó válogatást. A tárlat a képzőművészet, az animáció és a homokművészet különleges találkozását mutatja be, egyszerre idézve meg az alkotó filmes és képzőművészeti világát.
A kiállítást Oberfrank Pál, a Magyar Művészeti Akadémia veszprémi regionális műhelyének vezetője nyitotta meg. Köszöntőjében arról beszélt, hogy a múzeum különleges atmoszférája és Pápa történelmi öröksége méltó környezetet teremt Cakó Ferenc művészetének befogadásához. Mint fogalmazott, a művész munkái egyszerre szólnak az emberi érzelmekről, a világ megértésének vágyáról és a képzelet erejéről. Kiemelte: Cakó Ferenc alkotásai egyedülálló módon képesek összekapcsolni a mozgást, a történetmesélést és a vizuális művészetet.
A megnyitón maga az alkotó is mesélt pályájáról és művészi gondolkodásáról. Elmondta: munkásságának három meghatározó pillére a képzőművészet, az animációs film és az élő homokanimáció. – A film mozgásvilága és dramaturgiája mindig visszahat a képeimre is. Számomra minden alkotás történetmesélés – fogalmazott.
Cakó Ferenc képzőművészeti tanulmányai után a Pannónia Filmstúdió alkotóközösségében talált rá az animáció világára, majd hosszú kísérletezés során alakította ki világszerte ismert homokanimációs technikáját. Első ilyen filmje, az Ab ovo 1989-ben Cannes-ban a legjobb rövidfilm díját nyerte el. A kiállítás három egységben mutatja be az életmű különböző korszakait és alkotói világait. A központi térben a drámai erejű fekete-fehér alkotások kaptak helyet, köztük a tárlat címadó műve, az Élettánc. Egy másik teremben homokképek és rézkarcok láthatók, míg a harmadik tér a színekre és az intuitív alkotásra épülő festményeknek ad otthont.
A tárlat kurátora, Böröczky Anna számára ez az első önálló kurátori munka volt. Mint elmondta, a három kiállítótér természetes módon kínálta a hármas tagolást, amely lehetőséget adott arra, hogy a látogatók különböző hangulatokon és vizuális világokon keresztül ismerkedjenek meg az alkotásokkal. A kiállítás színes festményei különleges helyet foglalnak el az életműben. Ezek az alkotások ugyanis nem előre megtervezett kompozíciók: nem készül hozzájuk részletes vázlat vagy gondosan kidolgozott terv, mint a fekete-fehér munkákhoz vagy a rézkarcokhoz. Cakó Ferenc alkotói folyamata itt sokkal ösztönösebb és szabadabb. A művek egy absztrakt, szinte véletlenszerű gesztussal indulnak: a művész festéket fröcsköl, ken a vászonra, hagyja, hogy a színek és formák önálló életre keljenek. Az első réteg így egy nonfiguratív, lendületes felület, amelyben még nincs konkrét történet vagy alak.
Az igazi izgalom ezután kezdődik. Amikor a festék megszárad, a művész figyelni kezdi a képet: formákat, mozdulatokat, alakokat fedez fel benne. Egy foltból előrehajló figura bontakozik ki, máshol egy ölelkező pár vagy éppen egy zuhanó ember képe jelenik meg. A festmény lassan történetté alakul, mintha maga a kép vezetné az alkotót. A művek végül címet kapnak, de Cakó Ferenc számára ez sem meghatározó. Sokkal fontosabbnak tartja, hogy a látogatók saját érzéseiket, élményeiket és történeteiket lássák bele az alkotásokba. Ahány néző érkezik a kiállításra, annyiféle értelmezés születhet – és talán éppen ez adja e képek legnagyobb erejét és szabadságát.
Horváth Andrea
gyűjteményi tudósító