Elhallgatott női sorsok – Megyeri Edit Tünde könyvbemutatója

A Pannonia Reformata Múzeum árnyas, barátságos udvara adott otthont Megyeri Edit Tünde első regénye, az Akik gyufát árultak bemutatójának. A beszélgetés során nemcsak a könyv születésének történetéről, hanem az író személyes élményeiről, pályakezdéséről és Kárpátaljához, valamint Pápához fűződő kötődéseiről is szó esett. A szerzővel Pálóczyné Zergi Klára beszélgetett.

Megyeri Edit Tünde Kárpátalján született, majd 2000-ben került kapcsolatba Pápával, a város több oktatási intézményében – az Allegro és a Bartók AMI-ban, valamint a református gimnáziumban – is tanított. Jelenleg Rábaszentandráson él, de a városhoz fűződő szálak az irodalmi pályáján is visszaköszönnek.

Az írás már gyermekkorában is jelen volt az életében. Első rövid történeteit nyolcévesen vetette papírra, kamaszkorában verseket írt, majd hosszabb szünet után a Covid-időszak hozta vissza számára a rendszeres alkotást. „A bezártság idején jöttem rá, mennyi mindent nem kérdeztem meg nagyszüleimtől, amit ma már nem tudhatok meg. Elkezdtem lejegyezni mindazt, amire emlékeztem. Később, amikor betegségből lábadoztam, az orvosom javasolta, hogy találjak módot a feszültség oldására – én az írást választottam” – mesélte.

Első, irodalmi lapban megjelent novelláját a Magyar Napló közölte. Ez a siker hatalmas lendületet adott neki, és azóta is autodidakta módon fejleszti írói készségét. Mint mondta, mindig rengeteget olvasott, és ezt tartja a legjobb iskolának. „Nem önös érdek hajt, amikor írok. Csak akkor ülök le, ha van mondandóm, ha valamit át szeretnék adni az olvasónak, amit fontosnak érzek” – fogalmazott.

Az Akik gyufát árultak című regény három kárpátaljai nő sorsát meséli el, egy negyedik kislány narrációján keresztül. A történet a rendszerváltás idején játszódik, és olyan világot mutat be, amelyről eddig kevés szó esett: a külhoni magyar közösségek mindennapjait, és azon belül is a női életek nehézségeit. „A férfiak sorsáról, a háborúkról, a hadifogságról sok kötet született. De arról, hogy a nők miként élték túl ezeket az időket, szinte senki nem írt. Nekem ez volt a célom” – emelte ki a szerző.

A három részre tagolt regény a gyermekkortól a fiatal felnőttkorig kíséri végig hősei útját, miközben érzékletesen rajzolja meg a korszak változásait. A könyv borítója is különleges jelentőséggel bír: Lőwenberger Patrik alkotása, aki korábban a szerző tanítványa volt. A festmény már elkészült, amikor Megyeri Edit Tünde meglátta, és azonnal úgy érezte, illik a történethez – hiszen egy utazó lányt ábrázol, akárcsak a regény első jelenete.

A könyv bemutatója bensőséges hangulatban zajlott, a közönség pedig nemcsak egy irodalmi művet, hanem egy különleges sorsokból szőtt történelmi és érzelmi tablót ismerhetett meg. Az est üzenete világos volt: az irodalom képes megszólaltatni azokat a hangokat is, amelyek a történelem árnyékában maradtak. Megyeri Edit Tünde regénye ilyen, elhallgatott női sorsokat hoz felszínre – s közben hidat épít múlt és jelen, személyes és közösségi emlékezet között.

A könyvbemutató fotói megtekinthetők a képgalériában

Horváth Andrea

gyűjteményi tudósító