A kitartás, a hűség pédája - Kövy Zsoltra emlékeztünk

Ünnepi istentisztelettel és dombormű-avatással emlékeztünk Kövy Zsolt református lelkész, gyűjteményi igazgató, kollégiumi főigazgató és Pápa város alpolgármestere születésének 100. évfordulójára. A Pápai Református Kollégium tagintézményei által szervezett esemény méltó módon idézett fel egy olyan életutat, amelyet a hit, a kitartás és a közösség iránti elkötelezettség határozott meg.

Az ünnepi istentiszteletnek, mely egyben kollégiumi vasárnap is volt, a református Újtemplom adott otthont. Halászné Kapcsándi Szilvia beszédében személyes hangvételben idézte fel Kövy Zsolt alakját,hangsúlyozva, hogy nemcsak történelmi jelentőségű életutat lát benne, hanem saját pályáját ismeghatározó elődöt. Kiemelte: hálával gondol arra, hogy pályakezdőként még az ő igazgatása alatt kerülhetett a gyűjteményekbe, és ma annak az örökségnek a továbbvivője lehet, amelyet Kövy Zsolt és társai a legnehezebb időkben is megőriztek.

Beszédében rámutatott: Kövy Zsolt életútja a kitartás és a hűség példája. A háborús megpróbáltatások,majd a kommunista diktatúra évei alatt is szolgálta egyházát és közösségét, miközben jelentős szerepet vállalt a Pápai Református Kollégium gyűjteményeinek megőrzésében és későbbi újjászervezésében. Az újrainduló intézmény élén végzett munkája hozzájárult ahhoz, hogy a kollégium ismét közösségi és szellemi központtá váljon.

Felidézte gazdag életútját is: lelkipásztori szolgálatát, gyűjteményi és vezetői munkáját, valamint közéleti szerepvállalását. Hangsúlyozta, hogy bár számos elismerésben részesült, számára a legnagyobb visszajelzést mégis az jelentette, amikor egykori diákjai megértették és továbbvitték azt a szellemiséget, amelyet képviselt. Halászné Kapcsándi Szilvia szerint a megemlékezés nemcsak tisztelgés, hanem annak megerősítése is, hogy Kövy Zsolt öröksége ma is él, és irányt mutat a jelen közössége számára. Az ünnepi istentiszteleten Gerecsei Zsolt, gyűjteményi igazgató hirdetett igét, majd a gyülekezet átvonult a gyűjteményi könyvtárba.

Itt Köntös László, korábbi gyűjteményi igazgató Köntös László beszédében lelki és történelmi összefüggésben idézte fel Kövy Zsolt alakját, akit a hit emberének és példájának nevezett. Úgy fogalmazott: rá nem csupán mint a kollégium értékeinek őrzőjére emlékezhetünk, hanem mint olyan emberre, akinek neve „az élet könyvébe” van beírva, vagyis hitével és hűségével maradandót alkotott. Kiemelte, hogy Kövy Zsolt életét csak a kor történelmi nehézségeinek ismeretében lehet igazán megérteni. A kommunista diktatúra idején a Pápai Református Kollégium bezárása nemcsak intézményi, hanem mély személyes tragédiát is jelentett számára és nemzedéke számára. Mégis ezek között a méltatlan körülmények között is kitartott szolgálata mellett, a gyűjteményekben őrizve a kollégium szellemiségét és folytonosságát.

Köntös László hangsúlyozta: Kövy Zsoltot a hite tartotta meg. Hitt abban, hogy a kollégium egyszer újra megnyithatja kapuit, és ez a meggyőződés vezette akkor is, amikor ezért még kockázatot kellett vállalnia. A rendszerváltozás idején az elsők között vett részt az intézmény újjászervezésében, és az újraindult kollégium főigazgatójaként is szolgált. Beszédében arra is kitért, hogy bár a későbbi fejlődés teljes kibontakozását már nem láthatta, öröksége ma is él, és hatása túlmutat a kollégium falain, a város közösségére is kiterjedt. Összegzésként hangsúlyozta: Kövy Zsolt életpéldája arra tanít, hogy a legfontosabb feladat minden körülmények között megmaradni a hitben, a jövőt pedig Isten gondviselésére bízni.

A bronz domborművet, mely Kiss László művésztanár alkotása, dr. Kovács Zoltán egykori polgármestertársa és Grőber Attila polgármester leplezték le. A megemlékezésen a család képviseletében Győrffy Zoltán szólt a jelenlévőkhöz. Kövy Zsolt legidősebb unokájaként arról beszélt, hogy nagyapja két elnyomó rendszert is megélt, mégis mindvégig hű maradt elveihez, következetesen kiállt a felebaráti szeretet mellett, és biztos erkölcsi irányt mutatott környezetének. Hozzátette: bár a 2010 utáni időszakot már nem élhette meg, úgy véli, ma bizonyára megnyugvással tekintene a történésekre. Szalóky Eszter egy részletet olvasott fel nagyapja egyik művéből, amelyben Kövy Zsolt arról vallott, hogy a hitből fakadó közjó szolgálatát nemcsak az egyházi térben, hanem a közéletben is vállalni kell.

Kövy Zsolt lánya, Kövy Rózsa köszönetet mondott az emlékmű kivetelezőinek, a Gyűjtemények, a Gimnázium és a Teológia vezetésének, akik közreműködtek az emlékmű finanszírozásában és megvalósításában. A család hálás Mayerné Pátkai Tündének, aki már a kezdetektől szívén viselte az emlékjel létrehozását, valamint mindazoknak, akik jelenlétükkel is tisztelegtek Kövy Zsolt emléke előtt.