„A hűségben ajándékként éljük meg a szabadságot”

A Házasság Hete alkalmából a Pannonia Reformata Múzeumba különleges estére hívtuk az érdeklődőket. Steinbach József református püspök és felesége, Steinbachné Cenkvári Klára a „Hűség szabadsága” mottó jegyében osztották meg személyes bizonyságtételüket házasságukról, közös elhívásukról és az együtt megélt szolgálat áldásairól. 

A püspöki házaspár története egy munkahelyi ismeretséggel indult. Fiatalként még nem látták, milyen hosszú és áldásokban gazdag út áll előttük, de már a kezdetekkor megtapasztalták azt a mély belső bizonyosságot, amelyet hitük szerint Isten munkált bennük. Steinbach József visszaemlékezése szerint hamar megszületett benne az a felismerés, hogy Klára az a társ, akit az Úristen mellé rendelt. Egy közös szilveszter után, imádságban adta háláját ezért az ajándékért, és attól kezdve tudatosan tekintett kapcsolatukra mint Isten vezetésére bízott útra. Klára asszony számára férje teológiai elhívása különösen vonzó volt. Bár nem egyházi közegből érkezett, mégis örömmel és nyitottsággal fordult a lelkészi szolgálat felé. Úgy érezte, értelmes és áldott élet az, amelyet az Úr szolgálatában lehet megélni. Már a kezdetektől kész volt arra, hogy ebben társa legyen.

Jegyességük közel nyolc évig tartott, hiszen a teológiai tanulmányok idején nem köthettek házasságot. Ez az időszak próbatétel volt, ugyanakkor megerősítette elköteleződésüket. 1990-ben kötöttek házasságot, amely azóta is – immár több mint három és fél évtizede – Isten kegyelméből megmaradt és épült. Mindketten hangsúlyozták: a házasság nem konfliktusmentes állapot, hanem mindennapi odaszánás. A hűség nem egyszeri döntés, hanem újra és újra kimondott igen. „Ez nem a mi érdemünk” – fogalmazott a püspök –, „hanem ajándék.” Megélik a Szentírás szavát: „lesznek ketten egy testté”, és vallják, hogy egymás nélkül fél emberek lennének.

A beszélgetés középpontjában a „hűség szabadsága” állt. A püspök rámutatott: korunk gyakran úgy tekint a szabadságra, mint korlátlanságra, ahol az ember saját vágyait követheti minden következmény nélkül. Ez azonban nem felszabadít, hanem rombol. A keresztyén értelemben vett szabadság rendben élhető meg. Ahogyan József Attila írja: „Szabadság, te szülj nekem rendet” – ez a rend Isten rendje, amelyben az ember megtalálja helyét és határait. Bonhoeffer gondolatát idézve hangsúlyozta: a szabadság önkorlátozásban élhető meg. A hűség nem beszűkít, hanem biztonságot, mélységet és örömöt ad. A házasságban ez különösen is igaz: a szövetség keretei között bontakozik ki az a bizalom és intimitás, amely valódi szabadságot jelent. A hűség nem teher, hanem megtartó erő – Isten ajándéka.

A püspök külön is szólt felesége áldozatos, sokszor láthatatlan szolgálatáról. A gyülekezeti élet számtalan területén – az adminisztrációtól a templom körüli teendőkig – Klára hűségesen és csendben végzi munkáját. Sokszor már az istentisztelet előtt órákkal jelen van, hogy minden méltó rendben történjen. „Nem tudtam volna ilyen módon koncentrálni a püspöki szolgálatra, ha ő ebben nem társam” – fogalmazott Steinbach József. Felesége ugyanakkor hangsúlyozta: számára ez nem teher, hanem öröm. Hálás azért, hogy részese lehetett ennek az életformának, és hogy szolgálatukat együtt élhették meg a gyülekezet közösségében.

 A házaspár visszatekintve nem saját teljesítményüket, hanem Isten kegyelmét látja házasságuk megmaradásában. Úgy tekintenek közös életükre, mint ajándékra, amelyben a hűség és a szabadság nem ellentétei, hanem kiegészítői egymásnak.  

Az alkalom végén a jelenlévő házaspárokért közös imádság és áldáskérés hangzott el.

Horváth Andrea

gyűjteményi tudósító