Miért panaszkodunk? - A Szólj be a papnak! újabb fóruma a Pannonia Reformata Múzeumban
Miért panaszkodunk? Miért nem cselekszünk, ha baj van? S miért csak a rosszat látjuk? Többek közt ezekre a kérdésekre keresték a választ a Szólj be a papnak! sorozat résztvevői.
Érdekes témák, bátor, de nem bántó kérdések, őszinte válaszok, humor és elgondolkodtató tanulságok - ezt kínálja a Szól be a papnak! rendezvénysorozat Pápán is. A Pápai Református Egyházközség szervezte ezt meg, immár harmadik alkalommal. A helyszín ezúttal is a Pannonia Reformata Múzeum fogadótere volt, ahol Boncz Zoltán baptista lelkész, Farkas Gergely református lelkész, Szabó Ferenc evangélikus tábori lelkész és Szijártó László római katolikus pap várta a kérdéseket. A moderátor szerepét ezúttal is Böröczky Attila vállalta. Az alcím pedig: Az a baj...
A beszélgetés elején a moderátor megkérdezte a lelkészek véleményét arról, hogy valóban panaszkodósak vagyunk-e. Boncz Zoltán elmondta, hogy hordozzuk a történelmünk súlyát, s szinte már beletörődtünk abba, hogy nem tudunk változtatni a helyzetünkön. Ő azt szeretné, ha a reménytelenség helyett a megoldást keresnénk és cselekednénk. Szabó Ferenc ezt annyival egészítette ki, hogy ha már nem tudunk változtatni, akkor legalább keressük a nehéz helyzetben is a pozitívumokat, lássuk meg a rosszban is a jót. Szijártó Lászlót a manapság egyre inkább elharapódzó rágalmazás zavarja, ami felerősíti az ellentéteket, ő ettől óvná az embereket, Farkas Gergely szerint pedig a panasz gyorsan jön a szánkra, hisz a rosszat könnyebb észrevenni, de az nem mindegy, mi miatt panaszkodunk, hisz a siránkozás leépíti az emberi kapcsolatokat, de egy élettörés, egzisztenciális válság esetén jó, ha kibeszéljük magunkból a problémát és esetleg segítséget kérünk.
Aztán sorban érkeztek a kérdések, például arról, hogy mi a baj a mai gyerekekkel. A lelkészek egyetértettek abban, hogy a generációs problémák évezredesek, a fiatalok érthető módon mindig másképp gondolkodnak, mint az idősebbek, de amikor ők is megöregszenek, ők nem értik meg az új generációt. Ekkor érkezett a következő kérdés: mi a baj az egyházzal? Több válasz is elhangzott, például hogy az egyház legfőbb problémája az ember, mert esendőek vagyunk. Az egyház nem emberi alkotás, Isten kegyelme visz minket előre, hibáink, gyarlóságaink ellenére. A kérdés Köntös László igazgatótól, főjegyzőtől érkezett, akinek a moderátor átadta a mikrofont, hogy mondja el, szerinte mi a baj az egyházzal. Köntös László a tőle megszokott lendülettel és meggyőző erővel válaszolt, miszerint ő abban nőtt fel, hogy az egyházzal csak a baj van: konzervatív, tradicionalista, divatjamúlt. Ideje felhagynunk az egyház szapulásával, mondta, járjunk inkább templomba. Hiszi, hogy az egyházzal nincs baj, a kereszténység nagy korszaka most kezdődik, a hitetlenségnek és az ateizmusnak van vége. Igaz, az emberek nem tökéletesek, a papok sem tökéletesek, az egyház is emberekből áll, de az Úristennek ez így tetszett, s átragyog rajta az Ő kegyelme. Az egyházat védeni és támogatni kell, nem azért mert tökéletesek vagyunk, hanem mert az Úristen fontos szerepet szánt nekünk.
Fontos kérdés volt a beszélgetés végén, hogy a lelkész milyen gyakorlati tanácsot tud adni ahhoz, hogy kevesebbet panaszkodjunk. A válaszok mindegyike elgondolkodtató volt, hisz Boncz Zoltán az imanaplót javasolta, melyben leírjuk a kérdéseinket s mellé Istentől kapott válaszainkat, így rájövünk, hányszor érkezett útmutatás anélkül, hogy tudatosítottuk volna magunkban. Szabó Ferenc gyermekei példáját hozta, akikkel este mindig megbeszélik, hogy kinek melyik volt a nap legjobb pillanata, és így megtanulják meglátni a jót az életben. Szijártó László a közösségek, baráti társaságok fontosságát hangsúlyozta, ahol a jó beszélgetések, a nevetések segítenek abban, hogy a nehézségek közepette is vidámak tudjunk maradni, derűvel tudjuk szemlélni az életet. Farkas Gergely a hálaadásra hívta fel a figyelmet, s arra, hogy mindig van remény, úgyhogy mosolyogjunk bátorítóan a világra és mondjunk köszönetet azért, amink van.
Horváth Andrea
gyűjteményi tudósító