Kinek köszönhetjük a lakótelepeket?


Kinek köszönhetjük a lakótelepeket?

A Kulturális Örökség Napjai keretében szeptember 19-én 16 órától Mezei László, Pápa város főépítésze tartott előadást a Pannonia Reformata Múzeum udvarán az épített örökség védelméről. Kinek köszönhető a lakótelepek léte, megférnek-e egy épületen belül a műemlékvédelem elvárásai és a mai kor igénye – ezekről is szó esett az alkalmon.

.

 

Első hallásra riasztónak tűnhetett az előadás kiindulási pontja, az Athéni Charta. Ez a dokumentum a modern építészet alapelveit, iránymutatásait foglalta össze – ám története igazán érdekes. A modern építészek az 1920-30-as években többször tartottak tanácskozásokat, így 1933-ban is, amikor Athénban hajóra szálltak és elindultak Marseille irányába. Útközben arról beszélgettek, hogy miként lehetne az ellentmondásoktól terhes építészetet megreformálni. Hogy ez mennyire volt hasznos és előremutató, ma már nehéz lenne megmondani, ám azért az magáért beszél, hogy utólag a résztvevők legfontosabb emléke az volt, hogy egyik társuk nagyon rosszul viselte a tengeribetegséget. Eltelt nyolc év s felkérték Corbusier-t, foglalja össze, miről esett szó a hajóút során – már ami az építészetet illeti – mesélte Mezei László.

 

  • Corbusier kálvinista ember lévén 95 pontban fogalmazta meg az Athéni Chartát, mely – bár senki nem gondolta volna – fontos dokumentummá vált: a háború utáni településrendezések, újjáépítések alapját adta – folytatta a főépítész. Az Athéni Charta 1933-ban száműzte a városból a hagyományos köztereket, az utcákat, a tereket és a várost gyorsan és olcsón, iparosítva előállítható házak rendszereként határozta meg, szigorúan elválasztva a lakás, a munka, a közlekedés és a szolgáltatások zónáit. A lakótelepek ezen elvek mentén alakultak ki egész Európában, nálunk is, például a háború után Pápán az Elekthermax lakótelep a belvárosban. 1964-ben fogalmazták aztán meg a szakemberek a Velencei Chartát, mert rájöttek, hogy az előző nem működőképes, hisz a vegyes funkciók életszerűbbek a városokban.
  •  

A hangulatos Óteraszon tartott előadás aztán beszélgetésként folytatódott, érdekes kérdésekkel, például szó esett arról, hogy egy romos műemlék esetében mennyire szabad belenyúlni az eredeti világba, mennyire elfogadható a modernitás térnyerése egy-egy ilyen épület esetén. Mezei László ennek kapcsán elmondta, hogy azt az örökséget, amit hordoznak, tiszteletben kell tartani, ha nagyon romos az építmény, akkor gyakran csak jelzésszintű a rendezés. Van azonban kivétel, például a Diósgyőri vár, melyet újjáépítettek. Mezei László is részt vett azon a konferencián, melyet épp e témakör kapcsán szerveztek, s a vélemények megoszlanak, hogy megengedhető-e. A város főépítésze hozzátette, az Esterházy-kastély kapuja is rekonstrukció, mely egy hiteles dokumentum alapján készült, így ez szerinte teljesen helyénvaló, csak jelezni kell, hogy nem az eredeti műemlék látható. Így történt ez az Ótemplomban is, ahol igyekeztek minél többet megőrizni a terekből, de úgy, hogy működőképes legyen és a kor igényeit is kielégítse az épület.

 

                                                                                                                                   Horváth Andrea

                                                                                                                               gyűjteményi tudósító