„Isten közelsége Rembrandt rézkarcain"


„Isten közelsége Rembrandt rézkarcain

Rembrandt a holland barokk egyik legismertebb és legfontosabb művésze. Hamar népszerűséget szerzett neki páratlan ügyessége, amivel környezetének részleteit, még az érzelmi részleteket is pontosan meg tudta figyelni és le tudta rajzolni.

A rézkarcoló Rembrandt

Hollandiában Rembrandt Harmensz van Rijn művészetében jutott legmagasabb színvonalra mind művészi, mind technikai szempontból a rézkarc. Ez a zseniális festő és grafikus mintegy 350 mesteri vonalas karc alkotója, nagy hatással volt a technika további fejlődésére. Kísérletező alkatú művészként a maga korában a modern művészet újító szellemét előlegezte. Az ő finomságokra érzékeny, de oldott, festői stílusa szabadította fel a rézkarcot a rézmetszet vonalas stílusának befolyása alól. Ehhez hozzájárult technikai újítása, melyet itáliai mesterektől vett át. Az általa gyűjtött itáliai művészek és Jacques Callot rézkarcait tanulmányozva ismerkedett meg egy puhább viaszalappal, ez szabadabb, változatosabb vonalvezetést engedett meg, mint a XVI. században használt keményebb lakkréteg. Rembrandt receptje: 50g méhviasz, 15g masztix, 15g szíriai aszfalt.

Az elsők között ismerte fel, hogy a maratás technikája, a nyomtatás folyamata, a papír megválasztása, a lemez odaadó, ismételt megmunkálása is lényeges a sikeres nyomat érdekében. Állandóan átalakította, javította karcait, egész alakokat, csoportokat is képes volt visszakaparással eltüntetni, hogy jobban megközelítse elképzeléseit. Több szakaszban és fokozatban maratott, olykor pedig egy-egy vonal nagyobb mélysége, erőssége érdekében karcain a vésőt is felhasználta, vagy hegyes tűvel közvetlenül karcolt a lemezre. Ez utóbbi eljárást hidegtűnek, vagy pusztatűnek nevezik, és kevésbé spontán, de közvetlenebb megmunkálást enged meg. Sokszor karcolt közvetlenül természet után a rézlemezre, tehát anélkül, hogy előzőleg tanulmányrajzot vagy tervet készített volna. Ezért vonalai frissebbek, bátrabbak, mint a szokásos tervezéssel létrehozott karcok. Rembrandt előtt a rézkarcolók szigorúan tartották magukat a mintául szolgáló rajzhoz, kizárva minden ösztönös, vagy magából a technikából adódó ötletet. Így valójában csak rajzaik reprodukcióját készítették el. Rembrandt minden egyes rézkarca remekmű, hatása a későbbi századok művészeire óriási.

Rézkarc-munkássága szinte kimeríteni látszik az összes lehetőségeket, a tollrajzszerű vázlattól a foltokban szerkesztett képszerű kompozíciókig, a simára törölt lemez puritán levonásaitól a kent, tónusos nyomatokig. Nagyszabású, drámai kompozícióin a fény-árnyék ellentétnek rendkívüli kifejezőerejét érte el, s magában a komponálásban is főszereplővé tette ezt a barokk művészetre jellemző sajátosságot.

A kiállítás ízelítőt ad többek között a bibliai témájú rézkarcaiból, tájképeiből, valamint portréiból. A 17. század vége és a 18. század eleje csaknem egészen elfelejtette Rembrandtot. Újbóli felfedezése és azóta töretlen ismertsége a 18. század végén és a 19. század elején, a romantika és a romantikus stílus érzéseket megmutatni akaró törekvésével egyidejűleg kezdődött és tart ma is.