Szeretjük Pápát. És egymást?


Szeretjük Pápát. És egymást?

A Szólj be a papnak! negyedik alkalmán is érdekes témát jártak körül a észtvevők: szerethető-e egy település, ha nem szeretjük az ott élőket?

Tavaly a Játékfesztivál idején volt az első  Szólj be a papnak! elnevezésű program, melyen a résztvevők kötetlenül, tabuk nélkül tehették fel kérdéseiket. A siker hozta magával, hogy rendszeressé váltak az alkalmak, s most júniusban immár negyedszer  szólhattak be a papoknak a látogatók: ezúttal Boncz Zoltán baptista lelkésznek, Szabó Ferenc evangélikus tábori lelkésznek, Márkus Mihály református lelkipásztornak, valamint Szijártó László római katolikus plébánosnak a Pannonia Reformata Múzeum udvarán, az Ó-Teraszon.

Szeretjük Pápát, de nem szeretjük egymást? - Bizalomhiány és indulatok városunkban címmel hirdették meg az alkalmat. Egy facebook-csoport adta az ötletet, azoké, akik szeretik városukat. Adódott a kérdés, ha szeretjük a városunkat, akkor miért vagyunk türelmetlenek, bántóak, kellemetlenkedők embertársainkkal, azokkal, akikkel együtt alkotjuk a várost.

Szabó Ferenc nyolc éve él Pápán, Szijártó László 16 éve, Boncz Zoltán itt született, s itt is él, Márkus Mihály itt született, három éves volt, amikor elköltöztek, s 17 éve tért vissza, hogy ebben a gyülekezetben szolgáljon. Mindegyikük máshogy látja a várost, de sok kérdésben egyetértettek, hisz bár a kérdés Pápára vonatkozott, valószínűleg minden településen vannak hasonló problémák.

Márkus Mihály az indulatok kapcsán elmondta, hogy ő is szembesül időnként azzal, hogy uralkodnia kell magán, hogy ne az indulat vezérelje, mint mondta, akkor tudunk jól jelen lenni kapcsolatainkban, ha megtaláljuk azt az erőt, ami segít ebben. Szijártó László szerint összetett dolog a szeretet, vannak fokmérői, hisz nem szerethetjük egyformán a családtagokat és ellenségeinket. Az viszont fontos, hogy mindenkinek megadjuk a tiszteletet. Boncz Zoltán azt emelte ki, hogy nem tudjuk szeretni Pápát, ha nem szeretjük az itt élő embereket.

Szabó Ferenc tábori lelkésztől megkérdezték, hogy az ideérkező külföldi katonák és családtagjaik miként tekintenek Pápára. A tábori lelkész szerint a közös programok segítik, hogy otthonosan érezzék magukat, a találkozások segítik a közeledést. A konfliktusok kapcsán szó esett arról, ki kell állnunk az igazunkért, de méltó, higgadt, türelmes módon. Egy élhetőbb városért közösen kell tennünk, felül kell emelkednünk a sérelmeken és egymáshoz közeledve kell beszélgetnünk.

Szó esett még arról, hogy érdemes-e facebook-kommentelésekbe bekapcsolódni (Márkus Mihály szerint nem, mert személytelen és könnyen kiforgatható, amit írunk), milyen érzés az, ha valaki átkeresztelkedik (Szijártó László szerint Istenhez több út vezet, s az a lényeg, hogy mindenki megtalálja a sajátját). Abban egyetértettek a résztvevők, hogy ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a városunkban, mindenkire szükség van, tehát érdemes energiát fektetni abba, hogy mindenkiben meglássuk Krisztus arcát, még azokban is, akikkel ez küzdelmes.

                                                                                                                                                   Horváth Andrea

                                                                                                                                                gyűjteményi tudósító

https://www.pannoniareformata.hu/kepgaleriak/Szolj-be-a-papnak!-61