Mesterek és tanítványok


Mesterek és tanítványok

A Kávéházi beszélgetések nyolcadik alkalmának vendégei a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának és Művészeti Szakgimnáziumának művésztanárai voltak. Mátyus Aliz ezúttal Kerpel Péterrel, Katona Györggyel és Nikolausz Krisztiánnal beszélgetett a Pannonia Reformata Múzeum fogadóterében.

Minden mester volt egyszer tanítvány, s akinek jó mestere volt, az igyekszik maga is olyanná válni. A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma művésztanárai - Kerpel Péter, Katona György és Nikolausz Krisztián - mesterek a szó konkrét és nemes értelmében is. Tanításról, alkotásról Mátyus Aliz kérdezte őket a Pannonia Reformata Múzeum fogadóterében tartott Kávéházi beszélgetések nyolcadik alkalmán.

Kezdetek, avagy ki hogyan került a református gimnáziumba

KP - Én várpalotai vagyok, ott tanultam, s az egyetem elvégzése után visszahívtak az alma materbe tanítani. Huszár Pál főgondnok ismert engem, s ő ajánlott Márkus Mihály püspök úrnak, amikor az egyházkerületben szaktanácsadót kerestek. Bujáky Miklós kérésére a pápai gimnáziumba is ellátogattam. Természetesen tudtam az újraindult Refiről, hisz vannak pápai felmenőim, a Gáty család, de én nagyon jól éreztem magam Várpalotán, így amikor Bujáky igazgató úr tanárnak hívott, először nemet mondtam. Aztán elfogadtam a felkérést, s ideköltöztünk. A Refi azóta meghatározza a családi életünket is, hisz gyermekeim is ott tanultak.

KGY - Én szilágysági gyerek vagyok, nincsenek pápai gyökereim, a református gimnáziummal feleségem, Veress Zsuzsa révén kerültem kapcsolatba, aki ott tanít. Tanítottam a Tánc-Láncban, aztán felkértek, hogy kapcsolódjak be a képzőművészetis képzésbe. Örömmel megtettem.

NK - Én is várpalotai vagyok, az összekötő kapocs, bármily meglepő, Kerpel Péter. Gyakran talákoztunk a képzőművész körben, aztán megszakadt a kapcsolatunk, de a sors úgy hozta, hogy 2009 tavaszán Péternek volt egy kiállítása Várpalotán, 2010 tavaszán pedig nekem Pápán. Talán jól sikerült, mert 2010 nyarán felkértek, s azóta itt tanítok.

Mester és tanítvány bonyolult kapcsolata

NK - Mészáros Imrét tekintem mesteremnek. Jól emlékszem, amikor elsősként bekerültem a rajzszakkörébe. Máig érzem a terem illatát, előttem vannak a poszterek. Mindenki hozott magával témát, azon dolgozott, ő pedig az asztalnál rajzolt. Időnként körbejárt, tanácsokat adott, segített - nemcsak szakmailag, de emberileg is felnézek rá. Amikor a Képzőművészeti Főiskolára készültem, rendszeresen megmutattam neki a rajzaimat, s amikor felvettek, csupán annyit kért, hogy ne legyek nagyképű, önmagáról sokat gondoló művészpalánta. Igyekeztem megfelelni az elvárásainak.

KGY - Én nem törekszem a mester szerepre. Mivel kis csoportokban és sokat dolgozunk együtt, jobban megismerjük egymást, ezért aztán szorosabb a kapcsolatunk Minden gyerek más, más a ritmusa, a múltja, a jelene, s aszerint kell vele foglalkozni. Számomra ugyanolyan öröm egy kevésbé tehetséges diák szárnypróbálgatása, mint a tehetséges szárnyalása. Persze akkor is örülök, ha valaki a művészetet választja, de akkor is, ha valaki félre tudja tenni a kudarcait és elhiszi magáról, hogy képes egy-egy feladat megoldásásra. Ezek mind visszajelzések számomra. De visszajelzés Dunai Virág kiállítása is a Pedagógus Művelődési Házban, aki engem tekint mesterének. Jó, hogy a festészet szakot választotta. De ott van például Kulifai Boldizsár, aki grafikát tanult, nagyon tehetséges abban is, de mivel Virággal szeretne tanulni Pécsett, s ott csak festészet van a művészeti képzésben, ezért ecsetet fogott és ebben is kiváló. Remélem, hogy sikerül a felvételijük.

KP - A képzőművészeti tanszak létrehozásakor előnyt jelentett, hogy voltak már ilyen jellegű tapasztalataim Várpalotáról. Mi itt Pápán a képzésben a művészeti irányt céloztuk meg, mert be kell vallanom, ennek volt a legkisebb az anyagigénye. Mindemellett a pápai Refi képzőművészeti képzésének titka szerintem az, hogy művésztanáraink hivatásuk mesterei. S nemcsak tudásukkal vannak jelen, a lélek, a kitartás, a lelkesedés, a hit terén is példát adnak. Például Gyuritól néha én is tanácsot kérek, s épp úgy, mint a gyerekek, én is megérezem a tudását: a másodperc törtrésze alatt rámutat az erősségekre, a hibákra, vannak tanácsai - ez komoly tehetség nélkül nem lehetséges. S ami nagyon fontos: tanítványaink nem a mestereket utánozzák, hanem vannak elvárások, s ezeknek a maguk módján felelnek meg, kialakítják saját stílusukat egy felszabadító, családias légkörben. Nagyon nagy öröm volt számunkra, amikor itt, a Pannonia Reformata Múzeumban kiállíthattunk, hisz azt éreztük, hogy fontos, amit csinálunk és az, hogy ilyen igényes térben mutatkozhatunk meg, bizonyította számunkra, hogy fenntartónknak is érték az, amit teremtünk. Fontosak az ilyen visszajelzések.

Tanítás vagy alkotás? 

KP - Nekem sok feladat jutott az utóbbi években, így szívesen vennék egy év alkotói szabadságot.

KGY - Nem mondanék le a tanításról, de azt nem bánnám, ha a megélhetéshez kevesebb óra is elegendő lenne, mert így csak nyáron tudok festeni, tanév közben lefoglalnak a diákok.

NK - Örömmel tanítok, nem hagynám abba, de azért jó lenne több idő a saját művekre. Most, hogy nem vár rám házfelújítás, talán teljesül ez a kívánságom.

 

                                                                                                                                                            Horváth Andrea

                                                                                                                                                        gyűjteményi tudósító